Interjú Kovács Gáborral

A Magyar Kajak-kenu Szövetség interjúja Kovács Gáborral, a KSI gyomaendrődi tagozatának Arany-lapát díjas edzőjével:

Csak azok kedvéért, akik esetleg kevesebbet tudnak Önről, árulja el milyen utat járt be addig, hogy a tokiói olimpián már a férfi négyes felkészítője volt?

Nagyjából 20 éve kezdtem el edzősködni Békésen. Az elején még én magam is eveztem levezetésképpen, de már az első években több magyar bajnoki dobogós helyünk is volt a gyerekekkel. Ezután kerültem Gyomaendrődre, ahol a Körös-Kajak SE edzőt keresett. Kilenc év alatt ott nőtt fel az első csapatom, akikkel világbajnoki és Eb-érmeket, illetve ORV és Universiade sikereket is elértünk, majd kényszerű okokból a feleségemmel együtt távoznunk kellett. Hirtelen nem tudtuk mihez kezdjünk, de a KSI-től Agócs Misi és Oláh Tamás is szinte azonnal megkeresett, hogy létrehoznának a városban egy kihelyezett tagozatot és vezetnénk-e. Igent mondtunk, és azóta is így dolgozunk. Ami a négyest illeti, én Tótka Sanyi nevelőedzője is vagyok, aki tagja volt az egységnek és Hüttner Csaba kért fel, hogy mint külsős edző segítsem a felkészülésüket az olimpiára.

Mi az, ami miatt örömét leli abban, hogy fiatalokkal dolgozhat?

Ez tulajdonképpen egy nevelői munka is, örülök, hogy segíthetem őket céljaik elérésében.

Talán mondhatom azt, hogy második szülő vagyok. Korábban a Körös-Kajaknál és most a KSI-nél is egy nevelőegyesületet irányítunk, ahol tényleg szó szerint a kezdetektől ki kell nevelni a gyerekeket. Egy vidéki kisvárosban dolgozunk, családias hangulatban, együtt örülünk a szülőkkel a sikereknek, és én ezt nagyon élvezem.

Milyen típusú edzőnek kell Önt elképzelnünk?

Szerintem amikor elkezdtem sokkal szigorúbb voltam, mint most. Amit elterveztem, igyekeztem megvalósítani és keményen megköveteltem a munkát. Az évek során azonban enyhültem, nem ragaszkodom már annyira a dolgokhoz, valószínűleg a tapasztalatom miatt. A különböző válogatott táborokban sokat beszélgetünk a kollégákkal, ilyenkor mindig lehet tanulni valamit. Jó kapcsolatom van a versenyzőimmel, sokat nevetgélünk. Egyszerűen tudni kell alkalmazkodni a mai világhoz és a feltételekhez. A munkát persze én is megkövetelem, de van, hogy menet közbe változtatok. 

Említette, hogy az olimpiai bajnok Tótka Sándor nevelőedzője. Hogyan emlékszik vissza az együtt töltött időszakra?

Sanyin már egészen korán látszott, hogy iszonyatosan gyors. Amikor elmentünk az első versenyére egy év után a maraton bajnokságra már akkor jeleztem a kollégáknak, itt valami készül. Akkor még második lett centikkel lemaradva, de utána már ki sem kapott többet a korosztályában. Próbáltam minél változatosabb edzéseket vezényelni, mert a holtágon, ahol edzettünk egy kör csak 1600 méter volt. Gyorsaságának és ügyességének köszönhetően – az olimpiához hasonlóan – már a rajtnál képes volt versenyeket nyerni. Nagyon erős csapatban volt, húzták egymást a többiekkel, és mindent megcsinált, amit kértem. Érdekesség, hogy annak idején ifiként már a szegedi felnőtt világbajnokságon is elindult a váltóval, de 1000 méteren is jól ment, serdülőként például ment párost az ifi Eb-n és válogatót is nyert.

Milyen körülmények között tudnak most készülni Gyomaendrődön?

A vízitelepünk tulajdonképpen egy bérelt családi ház, kicsit átalakítva. Tanmedencénk nincs, kisebb öltöző és konditerem viszont rendelkezésre áll. A vízitelep mellett van a Hantoskerti-holtág, ahol 4500 méter egy kör és tükörvíz van. A kezdők itt edzenek a feleségem irányításával. Én a serdülő, ifi csoportommal nyáron szinte minden nap kimegyek a Hármas-Körös folyóra, ahol van egy konténer parkunk is, ami egyben vízitúrapont. Itt szinte a végtelenségig evezhetnénk, de

 én minőségre utazok nem a mennyiségre. 

Sanyiról már beszéltünk. Kik lehetnek a következő generáció gyomaendrődi kiválóságai?

Azt azért tudni kell, hogy bár többnyire helybéli versenyzőink vannak, akad, aki a környező településekről, Dévaványáról, Mezőberényből, vagy Békésről jár hozzánk. A nagy ígéretek között van Fodor Bence, aki idén az U23-as világbajnokságon bronzérmes lett K-2 500 méteren. Fodor Napsugár kijutott a maraton Eb-re, ahol végül törölték a versenyét a járvány miatt, de az ORV-n két aranyat is bezsebelt. Mertz Attila is óriási tehetség, négy számban indult volna az ORV-n, de megsérült a válla és jelenleg edzeni se tud. Rajtuk kívül Sági Alíz, Szántó Milán is és Konyecsni Milán is szépen jönnek fel.

Arany-lapát díjas lett. Mit jelent Önnek ez az elismerés?

Kicsit meglepett, de hatalmas dolognak tartom, hiszen, az egész eddigi munkámat ismerik el ezzel a díjjal. Az elmúlt 15 évben folyamatosan kerettáborokat vezetek, mindig vannak válogatott versenyzőim, és mindig nyernek 10-12 magyar bajnokságot. Jelenleg kis létszámmal dolgozunk, 40-en se vagyunk, az én csoportom pedig nagyjából 10-15 fő, de így is nagyon eredményesek vagyunk. Ez a díj nagy erőt ad nekem a folytatásra is, bizonyítékként szolgál arra, hogy a szerény körülményeink ellenére is van értelme csinálni.

Forrás: Magyar Kajak-kenu Szövetség

https://kajakkenusport.hu/hir/megeri-csinalnia?fbclid=IwAR1e0R10ctiSWvVnvCbdjwveSxdwuvm9nOhiOIVTDNtT_Luhbfwzy6WRLMA