Simon Miklós: Hazatértem

10 év angliai edzősködés után hazatért, és újra a KSI színeiben dolgozik tovább Simon Mikós kajak edző.

Hazatérése alakalmából készült az alábbi interjú: 

"1969 őszén, 12 évesen kezdtem kajakozni a KSI-ben. Első edzőm Bartha Magdi néni volt, aki anyánk helyett anyánk volt. Egy év múlva, már egy erősebb csoportba kerültem, ahol Vereb Dezső bácsi terelgetett minket, 13-14 éves fiúkat. Az ifjúsági kort elérve 2 évig Jancsó Józsi bácsi foglalkozott velünk, aki szinte a pótapánk volt. Az utolsó ifi évben Füzesséry Gyula bácsi vett át minket, aki gyakorlatilag egy év alatt nemzetközi szintre hozott fel engem és páros társamat, Rasztotzky Jánost, aminek köszönhetően az 1975-ös ifi EB-n ezüst érmet szereztünk K2 500m-en és bronzérmet K4 500m-en.A mai napig Ő az én szakmai példaképem!!

Ebben az időben még kötelező volt eligazolni a KSI-ből, miután elértük a 18. évünket. Én a Fradit választottam, ahol sajnos már nem ment annyira a kajakozás… Időközben, az akkori edzőm, Nagy László unszolására elvégeztem a közép fokú edzői tanfolyamot.

Pont, mire megszereztem az edzői képesítést, ért meg bennem az elhatározás, hogy abba hagyom a versenyszerű sportolást. A véletlennek köszönhetően, ebben az időben üresedett meg egy edzői állás a KSI-ben. Füzesséry Gyula bácsi felhívott és rábeszélt, hogy próbáljam ki magam, mint edző. Adtam magamnak két évet….Versenyzőként soha nem terveztem, hogy majd edző szeretnék lenni miután abbahagyom a versenyzést, de nagyon örülök, hogy a véletlenek ebbe az irányba sodorták életemet!

1980-1993 között „csak” a mini kajakos korosztállyal foglalkoztam.Ebben az időszakban egy nagyon jól működő edzői csapatot hoztunk létre Nagy Lászlóval és Schmidt Gáborral „Feladásos-rendszerben” dolgoztunk: én voltam „alul” a 10-13 évesekkel, Gábor volt „középen” a 14-15 évesekkel és Laci volt +fölül” a 16-18 évesekkel.

1994-ben megkaptam a lehetőséget, hogy tovább vihessem a versenyzőimet. Innen kezdve kezdtem „csak” lányokkal dolgozni. Szerencsém volt, mert tényleg remek versenyzőkkel dolgozhattam, akikkel fantasztikus eredményeket értünk el együtt 1996 – 2006 között. Mindenki nagyon jó volt, de a jók közt is a legjobbak érmek sokaságát hozták haza a különböző nemzetközi versenyekről (ifi EB, VB, U23 EB, VB, Felnőtt EB, VB stb…)

A legeredményesebbek mind közül: Völgyessy Lívia (első Európa-bajnokom), Rácz Zsuzsa-Paksy Tímea (első ifi majd felnőtt világbajnokom), Benedek Dalma (első felnőtt világbajnokom olimpiai távon), Kozák Danuta, Szabó Gabi, a későbbi arany csapat tagjai.

2006 év végén kaptam egy állás ajánlatot Angliából, akik a felnőtt női csapathoz kerestek edzőt a Londoni Olimpáig. Régi álmom volt, hogy kipróbálhassam magam külföldön. Nehéz szívvel hagytam itt a KSI-t, ahonnan annyi jót és szépet kaptam, de szerettem volna régi álmom megvalósítani, így elvállaltam ezt a munkát.

2007-2016 között 10 nagyon tanulságos évet töltöttem el Angliában, ahol nagyon szép és nagyon kemény időszakok váltogatták egymást. Ez alatt a 10 év alatt sikerült egy nagyon erős csapatot összekovácsolnom, akiket felhoztam a negyedik helyre a magyar, német és a lengyel csapat mögé!

Mindezek mellett a legnagyobb büszkeségem, hogy gyerekeim, akiket szintén beszippantotta ez a gyönyörű sport, csodálatosan helyt álltak a versenypályán (is)! Márton fiam angol színekben, K1 500m-en bronzérmet szerzett az ifi EB-n, Rebii lányom pedig ezüstérmet nyert az ifi VB-n K1 500m-en. Rebii bekerült az angol felnőtt válogatottba, akikkel együtt kivívta a jogot a Rio-i Olipiai indulásra, ahol K4 500m-en VII. helyet szerezett. Szeretném itt megemlíteni, hogy feleségem Mariann, mint a család tartó oszlopa olyan hátteret biztosított, biztosít nekem, nekünk, ami nélkül ma nem tartanék itt, ahol tartok!

2016 év végén lejárt a szerződésem Angliában és bár lehet, hogy maradhattam volna, már nagyon vágytam haza! Megint szerencsém volt, mert két nagyszerű versenyző keresett meg itthonról, hogy szívesen dolgoznának velem: Vad Ninetta és Kárász Anna. Nekik köszönhetem, hogy sikeresen és törés nélkül tudtam visszatérni a hazai kajakos életbe. Mind két lány világbajnoki címet szerezett az irányításom alatt.

Sajnos nem teljesen szerencsésen alakult az utolsó 2 év.Először Ninettának kellett abbahagynia a kajakozást egy nagyon komoly sérülés miatt, majd Kárász Anna élete alakult úgy, hogy a Szegedre való visszaköltözés mellett döntött.

Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy egyszer majd, ha lesz rá igény, fiatal edzőket segítő mentorként dolgozzak.Idén nyár végén fel is vettem a kapcsolatot a KSI szakosztály vezetőjével, Oláh Tamással, aki nagyon nyitott volt erre az ötletre. Közben úgy alakultak a dolgok, hogy a lány csoport edző nélkül maradt. Természetesen, gondolkodás nélkül elvállaltam őket. Remélem ismét a szerencse szólt közbe, mint már annyiszor az eddigi pálya futásom során oly sokszor!

Hazatértem!"