Ma ünnepli 80. születésnapját Hazsik Endre, a KSI korábbi ügyvezető elnöke, aki 1991-2016 között, 26 éven keresztül irányította az egyesületet.

Versenyzőként 1960-tól 1972-ig volt tagja a magyar kajak-kenu válogatottnak, ezen időszak alatt egy világbajnoki bronzérmet és számos pontszerző helyezést ért el, valamint 1974-ig 14 felnőtt magyar bajnoki címet nyert. Az 1968-as olimpián kajak párosban és kajak négyesben tartalékként szerepelt. 1973-ban szakosztályvezetőként, illetve szakmai igazgatóként átvette a Budapesti Honvéd kajak-kenu szakosztály vezetését, eredményes munkáját 1986-ig végezte. Ezt követően Olaszországban dolgozott 1991-ig, amikor is elnyerte a Csanádi Árpád Központi Sportiskola főigazgatói állására kiírt pályázatot.

Munkája során megpróbált a szakosztályoknál magas szakmai követelményeket támasztani. Sikerült a vezetőedzőknél olyan munkamorált bevezetni, amelynek következtében egyre emelkedett a KSI-s versenyzők eredményessége. Ezen eredményességet jelzi, hogy a KSI az országban az egyetlen olyan egyesület lett, amely – más klubok részére átadott versenyzők révén – minden olimpián tudott olimpiai bajnoki címet szerezni.

Irányítása alatt a KSI munkáját a Magyar Olimpiai Bizottság 1998. novemberében MOB Érdemérem kitüntetésével ismert el, illetve 2013-an elnyerte a MOB Fair Play díját is. Hazsik Endre 2008-ban Olimpiai Díjat, 2010-ben Fair Play Díjat kapott. 2015-ben a KSI-ben végzett eredményes szakmai munka elismeréseként megkapta a Magyar Érdemérem Lovagkereszt fokozatát.

Születésnapja alkalmából telefonon kerestük fel Bandi bácsit.

Először is nagyon boldog születésnapot kívánunk! Hogy van mostanában, mivel tölti a napjait?

Nagyon jól, köszönöm. Azt szoktam mondani, hogy „korszerűen vagyok”, bár jobban érzem magam, mint az általában a 80 évesek. Egy barátom szokta mondani, aki szintén ebben a korban van, hogy a mi korunkban a helyben járás is futásnak számít, ehhez kell alkalmazkodni, de szerencsére nincs okom panaszra. A Farkasréti temető közelében lakom, így minden nap megteszek egy kört a temető környékén, friss levegőn, zöld környezetben, ahol nincs nagy forgalom.  Ez nagyjából 4200 méteres táv, 8000 lépést jelent, minden áldott nap kemény gyaloglásban lenyomom. Az orvos azt mondta, ez a legegészségesebb az én koromban.

Mire emlékszik vissza legszívesebben a sportolói és a sportvezetői pályafutása alatt eltöltött időkből?

Korábban is kérdezték, hogyan tudom összehasonlítani a sportolói és a sportvezetői pályafutásomat. A válasz az, hogy sehogy, ez két teljesen külön dolog. Ha belegondolok, addig, amíg nem kerültem be a KSI-be, 50 évig én úgy sportoltam és dolgoztam, hogy a fejem felett sosem volt tető. Amíg versenyeztem, addig a kajakban ültem, amikor edzősködtem, akkor a motorcsónakban. Sütött a nap, esett az eső, fújt a szél. Amikor elkezdtem dolgozni a KSI-be, akkor oda már egy másik ember került be, nem az, aki előtte volt. Új dolgokat kellett megtanulnom. Amíg versenyeztem, addig minden tőlem függött, de amikor reggel bementem az irodába, onnantól már egy csapatot kellett összehozni és vezetni, olyan körülményeket teremteni, hogy saját magukból kihozhassák a legtöbbet. Ennek a megteremtése volt a feladat. Először nagyon nehéz volt, de beletanultam, és megismertem mindenkit, ki tudtam alakítani azokat a kapcsolatokat, amiben lehetett számítani a másik fél teljes erőbedobására, arra, hogy a maximumot nyújtsa. Ehhez nekem is a lehetőségekhez képest a maximumot kellett nyújtani. Úgy érzem, ez sikerült. Ami létezik a sportban kitüntetés, azokat megkaptam, de, ahogy ezt mindig hangsúlyoztam is, ezeket a díjak nem csak engem illetnek, hanem azok az emberek is, akik úgy dolgoztak, hogy engem előre toltak. Tehát nem én vagyok az, aki lovagkeresztet kapott, hanem a KSI. Ezekért én mindig nagyon hálás voltam, és úgy éreztem, hogy nem csak az én munkámat becsülték meg, hanem a KSI-ét is. El lehet mondani, hogy a KSI minden egyesületet megelőz abban, hogy annyi saját nevelésű olimpiai bajnoka senkinek nincs, mint a KSI-nek. És bár a versenyzők 18 éves körök körül elmennek, és az olimpiát már nem nem KSI színekben nyerik, azonban, ha itt nem kapják meg a kezükbe a vízilabdát, a kajak lapátot, vagy a tornaszert, akkor soha nem lehettek volna olimpiai érmesek. Főleg vízilabdában, ahol a 13 fős csapatból 8 saját nevelésű játékos állt a dobogón. Ezt egyetlen egy egyesület sem tudja produkálni. Szerencse is kell hozzá, meg egy olyan szakmai tudás és olyan mögöttes csapat, amit a KSI-nél megvan.

Sportolókkal tartja a kapcsolatot a mai napig?

Igen, most már nagyjából a 97. üzenet, köszötés érkezett, aminek legalább egyharmada a régi sportolóktól származik, és még csak fél 10 múlt. Szabó Gabriella írt az előbb, Olaszországból is 5-6 olyan versenyző írt már, aki dobogón állt mellettem világbajnokságon, ifiben is és felnőttben is, olimpiai bajnokok. Nagyon jó kapcsolatban vagyok a sportolókkal, sportvezetőkkel. Gyakorlatilag reggel 7 óra óta le sem tudtam tenni a telefont, ez nagyon jó érzés.

Boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk Hazsik Endrének!